A kaposvári megyéspüspök úr nyilatkozata az „oltárrombolás” ügyében

Kapcsolódó cikkek:
         Képsorozat a július 1-i újmiséről
         Videofelvétel a július 1-i újmiséről
         A kaposvári egyházmegye püspöke leromboltatta a ságvári plébániatemplom főoltárát
         Hoyos bíboros a püspököknek a motu proprioval kapcsolatos „végrehajtási határozatairól”


Elsőként álljon itt a Püspök Úr nyilatkozata, aztán Simon Gábor atya válasza, majd a szerkesztő (aki részt vette az újmisén) megjegyzése, legvégül pedig néhány kép a templom oltáráról, melyek egyértelműen elárulják, ki mond igazat e sajnálatos ügyben.

1.
Balás Béla kaposvári megyéspüspök atya közleménye
szeptember 13. 0:1200

Pro memoria!

Az interneten 2007. szeptember 10 – én megjelent „Oltárrombolás Magyarországon” című híradás kapcsán:

1. Simon Gábor veszprémi főegyházmegyés újmisés tudtom és engedélyem nélkül a kaposvári egyházmegyés Ságvár község szentélyét átrendezte. Szakszerűtlenül, ízléstelenül tönkretette Kákonyi Asztrik ferences egyházművész alkotását, oktalanul megbolygatta a helyi egyházközség békéjét.

2. A hozzám érkezett panasz után az Egyházi Törvénykönyv 837. kánonjának alapján („A liturgikus cselekmények nem magáncselekmények, hanem maga az egyház ünnepli őket, mely az egység szentsége, vagyis a püspökök irányítása alatt egyesült és rendeződött szent nép…”), továbbá a 838. kánon 4. paragrafusa szerint („A rábízott egyházban a megyéspüspökre tartozik, hogy illetékességének határain belül mindenkire kötelező szabályokat adjon ki a liturgiával kapcsolatban.”), szakértői bizottságot küldtem ki a helyszínre, amiben én magam nem vettem részt. A bizottság: Barsi Balázs O.F.M. liturgikus szakemberből, Galbavi Jenő S.J.P. restaurátorból, az Egyházművészeti Bizottságunk elnökéből, Nagy Vendel helynökömből, Ciurea Joan illetékes plébánosból állt.

3. A helyszínre kiküldött bizottság szeptember 3-án megállapította a jogsértő és ízléstelen beavatkozást. Visszaállította a II. Vatikáni Zsinat után gondosan, művészien kialakított liturgikus teret, megmentve Kákonyi Asztrik művészi kompozícióját.

4. A nyár folyamán – nem ismervén még a szeptemberben megjelenő római rendelkezés részleteit – valóban beszéltem liturgikus témáról. Természetesen szó sem volt abban a „tradicionalista” szentmise elítéléséről, vagy a Szentatyának minősítéséről. Csupán az a botrány visszhangzott benne, ami már húsvétkor is jelentkezett egyik templomunk engedély nélküli liturgikus átrendezése kapcsán.
      Szavaimat és cselekedeteimet nem gyűlölet vezérli, hanem az evangelizáció iránti vágy és a szeretet-közösség építése.

Kaposvár, 2007. szeptember 10.
Balás Béla kaposvári püspök


2.
Simon Gábor újmisés pap hozzászólása

Kedves Hívek!
Püspök Úr nyilatkozatára szeretnék reagálni.

Először is a ságvári templom szembemiséző oltárát semmiféle bántódás nem érte. Mivel elmozdítható, csupán az újmisém ideje alatt távolítottuk el, és azt befejezvén azonnal vissza is helyeztük. A főoltár építménye még diakónusszentelésem előtt, tehát jóval az újmise előtt lett felállítva. Az oltárt nem én készíttettem, hanem egy plébános adományozta a helybeli plébánosnak. Én ezt az oltárt nem kértem. A templomtér átalakításának ötlete többek közös vágya volt, ami a helybeli plébános irányításával és az elöljáróság tudtával történt. Én ezzel az átalakítással egyetértettem és ebben többekkel együtt, mint alárendelt, segédkeztem is. Az oltárkép 1899-ben készült és 1978-ig a szentélyben központi helyet foglalt el.

Tehát még egyszer kijelentem: a templomtér átalakításával egyetértettem, de nem az én egyéni akcióm volt. Én az átalakítással, vagyis a régi oltárkép visszaállításával kapcsolatban a hívektől csak pozitív reakciókat tapasztaltam: többen is kifejezték örömüket, hogy újra gyermekkoruk templomában érzik magukat. A későbbiekben az oltárkép keretét egy nyugdíjas özvegyasszony a spórolt pénzéből megaranyoztatta. Majd ezután egy család adományából dobogó készült. A dobogóról – mivel a szemináriumban voltam – csak telefonon értesültem.
     Nem értem, ha ez a templom-átalakítás annyira helytelen és botránkoztató volt, akkor a püspök Úr, miért várt az újmisém utánig ennek eltávolításával? Miért nem intézkedett azonnal? Hiszen a helynökétől tudnia kellett róla!
     Az újmisémen kívül abban a templomban több nyilvános tridenti rítusú misét nem mondtam. Noha többen felkértek, hogy ezt a rítust más alkalommal is celebráljam, kérésüknek nem tettem eleget, arra hivatkozva, hogy a püspök Urat nem kívánom provokálni. Még két alkalommal mondtam nyilvános misét, mindkétszer az NOM szerint a főoltárnál, a kánont latinul. Ez tudtommal nincs és nem is volt megtiltva.

Örömmel olvastam a püspök Úr közleményében, hogy a püspök Úr nem érez ellenszenvet a tradíció iránt, csak a lelkipásztori buzgalom hajtja. Tehát akkor ezentúl egyházmegyéjében nem fogja tiltani sem az új rítus versus orientem végzését, sem a tradicionális szentmisét.

Tisztelettel: Simon Gábor káplán


3.
A szerkesztő megjegyzése

Miután a külföldi internetes újságokat én értesítettem a hírről, és a Püspök Úr bevezetőjében – a dátum szerint – ezekre a megjelenésekre hivatkozik, Gábor atya után én is szeretnék pár szót szólni a történtekhez:

A ságvári plébániatemplom az 1760-as években épült barokk stílusban. A főoltár 1899-ben leégett, ekkor egy új kőoltárt készítettek, azzal a Szent József oltárképpel, ami előtt Gábor atya újmiséjét bemutatta. 1978-ben az oltárt a hívek legnagyobb ellenkezése ellenére „lebontották”, és az oltárképet a kórus egy eldugott sarkába tették. Az oltár helyére került egy téglafal, egy ú. n. liturgikus fal, a Püspök Úr által említett „Kákonyi Asztrik művészi kompozíciója”, egy modern kivitelű és szellemiségű alkotás.
     Az „oltárrombolás” előtt MÁSFÉL ÉVVEL, tehát jóval Gábor atya tridenti rítusú újmiséje előtt került sor ismét egy főoltár felállítására, ekkor került vissza a helyére a régi Szent József kép. A Gábor atya levelében már részletesen leírt átalakítás tehát másfél évvel ezelőtt történt. Az új főoltár a Püspök Úr által említett liturgikus fal előtt állt, azt semmilyen módon nem bántotta, nem okozott rajta kárt, csak a középső részét eltakarta. A népoltárt Gábor atya újmiséje után azonnal visszatették a helyére.
     Tehát a Püspök Úr azon állítása, hogy Simon Gábor atya a ságvári templom „szentélyét átrendezte. Szakszerűtlenül, ízléstelenül tönkretette Kákonyi Asztrik ferences egyházművész alkotását”, sajnos nem állja meg a helyét.

Ami a továbbiakat illeti: ha a Püspök Úr úgy ítéli meg, hogy a Simon Gábort szentelő érsek engedélye (m. m., hogy Gábor atya újmiséjét a tridenti rítusban mutathatja be), valamint az Ecclesia Dei titkárának belegyezése őt nem kötelezi, vagyis mindezek ellenére neki joga van az egyházmegyéje területén levő plébániatemplomban megtiltani Gábor atyának a tridenti rítusú szentmise végzését, akkor MIÉRT ISTEN FELSZENTELT OLTÁRÁNAK ESETT NEKI, és MIÉRT NEM CSAK GÁBOR ATYÁT VONTA SZEMÉLYESEN FELELŐSSÉGRE? Így azonban cselekedete mind az egyszerű hívek iránti főpásztori szeretetnek, vagy ahogy a Püspök Úr nevezi: az „evangelizáció iránti vágy és a szeretet-közösség építésének”, mind a pápai dokumentum kifejezett óhajának ellent mond.

Laikusként kicsit furcsállom egy főpap ezen mondatát is: „nem ismervén még a szeptemberben megjelenő római rendelkezés részleteit”. Talán elkerülte a Püspök Úr figyelmét, hogy a római rendelkezés nem szeptemberben jelenik meg, hanem július 7-én JELENT meg, sőt a püspökök már azt megelőzően egy héttel kézhez kapták a pápai irat szövegét. Mint ahogy az is furcsának tűnik egy laikus számára, hogy a katolikus Egyház egyik főpapja nem ismeri az Egyház fejének, a pápának – aki pápává választása előtt a Hittani Kongregációt vezette hosszú időn keresztül – a véleményét, vélekedését a liturgiáról, amit pedig bíborosként, de azóta pápaként is, több ízben nyilvánosan megfogalmazott. Ezzel kapcsolatban a napokban a honlapra kerül egy összeállítás Ratzinger bíboros úr ide vonatkozó kijelentéseiből. Addig is felhívom a figyelmet a honlap következő cikkére: Az Úr felé fordulva – A liturgikus ima-irány, amely azt követően került fel a honlapra, hogy a cikkben szereplő könyv írója – P. Michael Lang, aki azóta már a Vatikánban dolgozik – Magyarországon is bemutatta a könyvét, amelyhez Ratzinger bíboros írt előszót.


1. fotó: Az 1899-ben leégett oltár helyére került kőoltár, felette a Szent József kép; így nézett ki a szentély 1978-ig
2. fotó: A 2006 tavaszán készült új főoltár, amely előtt 2007. július 1-én Gábor atya újmiséjét bemutatta. (További képek az akkori helyzetről a miséről készült tudósításban láthatók.)
3. és 4. fotók: A templom szentélye azután, hogy 2007. szeptember 3-án a kaposvári megyéspüspök Úr szétszedette a 2006-ban készült oltárt. Erről és az előző képről jól látható, hogy Kákonyi Asztrik alkotásának semmi baja nem esett, pláne nem lett „tönkretéve”. Mindössze annyi történt, hogy a templom eredeti oltárképe, a Szent József kép, eltakarta a „liturgikus-fal” középső részét.
(Engedtessék meg egy szerény megjegyzés: a Püspök Úr közleményében említett „ízlésromboló beavatkozás” inkább illik e barokk templomba egyáltalán nem illő, abból feltűnően kirívó liturgikus fal felállítására, mint arra az átalakításra – az oltár kép visszahelyezését tekintve: „restaurálásra” –, amit a falu hívei plébánosuk vezetésével és az elöljáróság engedélyezésével 2006-ban hajtottak végre.)






Befejezésül szeretnék még pár szót válaszolni azoknak, akik rosszindulatúan „szándékosságnak tartották”, hogy a Püspök Úr közleményét nem azonnal a megjelenése után, hanem csak kicsit később tettem fel a honlapra. Ahogy a „A HONLAPRÓL” nevű weboldalon részletesen leírtam, ezt a honlapot egyetlen ember írja, szerkeszti, fordítja, kódolja, tölti stb. És mivel ennek az embernek e honlap készítésén kívül más állapotbeli kötelességei is vannak, előfordul, hogy időbe telik, amíg minden – többnyire az interneten megjelenő – hírre reagálni tud – ezért a kedves Olvasóktól ezúton is elnézést kérek.


vissza

a MAGYARORSZÁG oldalra                              a KEZDŐLAPRA