Istennek van ideje számunkra
(forrás: www.kath.net – 2008. december 2.)

„Mi mindnyájan azt mondjuk, hogy nincs időnk, mert a hétköznapok mindannyiunk számára rohanásból állnak”, mondta a pápa november 30-án a szokásos vasárnapi Mária-ima során. „Mindig kevés időnk van, mindenekelőtt többnyire az Úr számára nem tudunk és nem akarunk időt szakítani. Holott Isten szakít időnk a számunkra! Ez az, amit minden liturgikus év kezdetén újra és újra csodálkozással állapíthatunk meg. Igen, Isten ajándékoz számunkra időt, mert Igéjével és alkotásával belépett a történelembe, hogy számunkra az örök életet megnyissa, hogy azt a szövetség történetévé tegye.” Ezáltal az időt Krisztus szeretetének alapvető jelenként kell értékelnünk, „ajándékként, melyet az ember, mint minden mást, túlértékelni vagy ellenkezőleg, elherdálni is tud.”

A pápa az idő három nagy „sarokpontjára” is emlékeztetett, melyek az üdvösség történelmét határolják: a teremtésre, a megtestesülés-megváltásra és az újraeljövetelre (paruzia), mely az Utolsó Ítéletet is magában foglalja.

„Ezt a három momentumot”, folytatta a pápa, „nem szabad egy kronologikus sorrend alapján megítélnünk”. Hiszen a teremtés a kozmikus levés egész idejében az idők végezetéig folytatódik. Ugyan a megtestesülés-megváltás egy bizonyos történelmi időpontban játszódott le, de az eddigi és az ezután jövő időkre is kihat. Az újraeljövetel és az Utolsó Ítélet pedig minden idők emberére hatással volt.

Az adventi idő arra „hív meg bennünket, hogy éber szívvel várjunk az Úr eljövetelére. Azáltal, hogy születéséhez közeledünk, arra szólíttatunk fel, hogy elfogadjuk az Igét, mely a mi üdvösségünkért lett testté. Az Úr mindig újra belép az életünkbe”, mondta a pápa.

„Milyen fontos ezért Jézus felhívása, mellyel a mai vasárnap hozzánk fordul: »Virrasszatok!« Bár ezt a tanítványainak mondta, mégis minden egyes embernek szól, mert abban az órában, melyet csak Isten ismer, mindenkinek igazolnia kell saját életét.”

Végezetül arra emlékeztetett XVI. Benedek pápa, hogy november 30-án Szent András apostolt, Konstantinápoly védőszentjét – is – ünnepeljük. Annak a városénak, mellyel az Egyház „a testvériség különleges kötelékével összefonódva érzi magát”. E napon a Szentszék delegációja hagyományosan meglátogatja Konstantinápoly pátriárkáját.


vissza

a HABEMUS PAPAM oldalra                              a KEZDŐLAPRA