A damaszkuszi élmény
(forrás: www.kath.net és www.kreuz.net – 2008. szeptember 3)

A szeptember 3-i, szerdai audiencián – melyre helikopterrel érkezett Castel Gandolfo-i nyári rezidenciájáról, s ahonnan ugyanoda tért vissza – a pápa Szent Pálról szóló katekézisét folytatta.

A pápa a német zarándokoknak Szent Pál damaszkuszi élményéről beszélt, melyről az Apostolok Cselekedetei számol be. Ez az elbeszélés bizonyos fokig ellentétben áll a páli levelek józanabb hangú kijelentéseivel. Ezekben a népek apostola nem árul el részleteket, és az eseményt kevésbé megtéréseként, mint inkább Krisztussal való személyes találkozásaként írja le, mely lökésként szolgált neki, hogy minden addigi dolgot, mint szemetet elvessen (Fil 3,8) és a továbbiakban a Feltámadt fáradhatatlan tanújaként működjön.

A kereszténység se nem egy filozófia, se nem egy erkölcsi tanítás, hanem az Üdvözítővel való találkozásra alapul. Pál megmutatja nekünk Krisztus személyének központi jelentőségét hitünk számára. Neki „nem a múlt történelmi Jézusa, hanem az élő Krisztus” jelent meg – kritizálta a pápa Krisztus személyének megosztását, ahogy ezt az elmúlt évszázad protestáns exegétái tették.. Ez a Krisztus határozza meg keresztény identitásunkat; életünk mélyebb értelmét benne, a Megfeszítettben és Feltámadottban találjuk meg. Aki ezt felismerte, az ezt az igazságot nem tudja tovább magában tartani, annak ezt tovább kell adnia.

Szent Pál évében mindenkit arra hívok meg, hogy kövesse a nagy apostol nyomait, olvassa leveleit és elmélkedjen róluk, és a rá emlékeztető helyeket, melyek közül néhány Rómában található, látogassa meg.


vissza

a HABEMUS PAPAM oldalra                              a KEZDŐLAPRA