A vallásszabadság fenyegettetése
(forrás: www.kath.net – 2011. május 4.)

Szerda délelőtt (2011. május 4-én) hozta nyilvánosságra a Vatikán XVI. Benedek pápa üzenetét, amit a társadalomtudományok pápai akadémia – ez év április 29-től május 3-ig tartó – közgyűléséhez intézett. Az akadémia tagjait gyűlésükön a következő téma foglalkoztatta: „Univerzális jogok egy kibővült világban. A vallásszabadság problémája”.

Az igazi vallásszabadság megengedi az embereknek, hogy teljesen megvalósítsák önmagukat, és ily módon járuljanak hozzá a társadalom javához, írta XVI. Benedek pápa levelében. Nyugaton a keresztény kultúra gyökerei még most is mélyrehatóak. A keresztény kultúra olyan kultúra, mely a vallásszabadságnak életet és teret adott, és nem szűnik meg az alkotmányosan garantált vallás- és kultuszszabadságot táplálni. Az igazság és értelem iránti törekvés, valamint a transzcendencia felé való nyitottság mélyen be van írva az emberek természetébe.

A pápa arra emlékeztetett, hogy a „libertas religionis” fogalma Tertullianusra megy vissza (lásd: Apologeticum 24,6). Tertullianus aláhúzta, hogy Istent szabadon kell tisztelni, és a vallás lényegéből fakad, hogy nem szabad kényszert alkalmazni: „nec religionis est cogere religionem” (Ad Scapulam 2,2).

Mivel az ember bírja a szabad személyes döntés képességét az igazságban, és mivel Isten az embertől szabad választ vár, „a vallásszabadsághoz való jogot azon jogok egyikének kell tartani, mely minden egyes ember alapvető méltóságához veleszületetten hozzátartozik”.

Mégis, úgy, mint a 20. század ateista rezsimjei alatti szisztematikus elutasítások idejében, ma ezeket az alapvető emberi jogokat ismét olyan irányzatok és ideológiák fenyegetik, „melyek a szabad vallási kifejezésformákat akadályozni akarják”, figyelmeztetett a pápa. Következésképpen a vallás- és kultuszszabadsághoz való jog védelmét és támogatását napjainkban újra követelnünk kell.

Természetesen minden államnak megvan a szuverén joga, hogy törvényeket hozzon és a vallással szembeni különböző álláspontját törvényekben rögzítse. Van néhány állam, mely széleskörű vallásszabadságot biztosít polgárainak „a fogalomnak abban az értelmében, ahogy azt mi használjuk”, miközben mások a vallásszabadságot számos okból korlátozzál, melyek között a vallással szembeni bizalmatlanság is szerepel.

Ezért a Szentszék nem szűnik meg a vallásszabadsághoz való alapvető jog elismerését minden államtól megkövetelni, és felszólítani őket, hogy a vallási kisebbségeket tiszteljék, és ha szükséges, védelmezzék.


(A fentiekhez kapcsolódik a következő, az elmúlt hónapokból származó hír: Egyiptom visszahívta vatikáni követét tiltakozásul amiatt, hogy a Vatikán a koptok elleni merényletek idején sürgette a hatóságok közbelépését, illetve az esetek kivizsgálását. Kíváncsi vagyok, hogy a Vatikán milyen lépéseket tesz például Szaúd-Arábiával vagy Iránnal szemben az ottani keresztényeket sújtó törvények miatt? Az iszlám országok soha nem fogják megadni a keresztényeknek a vallásszabadságot, mert ez elveikkel, berendezkedési formájukkal ellenkezik – amiben a saját szemszögükből teljesen igazuk van. De a nyugati világban is napról napra növekszik az intolerancia a keresztényekkel szemben, elsősorban a homoszexualitás és a gender mainstreaming miatt. Minél jobban hirdeti a zsinati egyház a vallásszabadságot, annál jobban üldözik a keresztényeket, hiszen az egyháznak eme viselkedését a gyengeség jelének tartják – jogosan.)

A cikkel kapcsolatban lásd a honlap következő írását:
       Mi a vallásszabadság?


2011. május 5.


vissza

a HABEMUS PAPAM oldalra                              a KEZDŐLAPRA