Mi ad biztonságot, állandóságot?
(forrás: www.kath.net – 2009. január 28.)

A nehéz időkben bizalomraméltó alapokra kell tudni támaszkodni. A híveknek e célra ott van a Biblia és a tradíció, melyekre a szerencsétlen pillanatokban támaszkodhatnak. Ezt hangsúlyozta XVI. Benedek pápa a szerdai általános audiencián.

A több ezer zarándok és látogató előtt XVI. Benedek pápa Szent Pál apostol Timóteushoz és Titushoz írt úgynevezett lelkipásztori leveleit magyarázta: „Mindketten az apostol munkatársai voltak, majd az efezusi, illetve krétai közösség élére kerültek, mint pásztorok és püspökök. E szövegekben, melyekben már a keresztény közösség érett fejlettsége és struktúrája tükröződik, két kérdés játszik különleges szerepet:

Mi ad biztonságot és állandóságot a téves tanítások közepette, és mely feladatokat követel ez a püspököktől, akik a papok és diakónusok hivatalából kimagaslanak? A közösség a zűrzavar viharos éveiben csak a Szentírás bölcs értelmezése és a kapott hit-javak őrzése által maradhat fenn, mivel e kettő arra az alapra épül, melyet Isten Krisztusban való szeretetének kinyilatkoztatása által tett le.”

Ennek megfelelően a tanhoz való ragaszkodás és annak képessége, hogy másokat a hitben oktasson, az alapkövetelmény, melyet a püspöknek teljesíteni kell. „A püspök feladatát jobban megérthetjük, ha az Egyházat a lelkipásztori levelekkel Isten házának és családjának tekintjük. A püspök mintegy a közösség atyja, akinek atyai jósággal és egyúttal a szükséges erővel kell gondoskodnia Isten gyermekeiről.”

E 2009-ben elhangzott beszédhez álljon itt mellékletként két kép 1951. június 29-éről, amikor Joseph Ratzinger-t bátyjával együtt pappá szentelték, miután mindketten – a többi kispappal együtt – letették Szent X. Pius pápa antimodernista esküjét.


2011. június 30.


vissza

a HABEMUS PAPAM oldalra                              a KEZDŐLAPRA