Hogyan ismerjük fel, mi a helyes?
(forrás: www.kath.net és www.magyarkurir.hu – 2011. szeptember 22.)

A politikus munkájának végső mércéje és oka nem lehet a siker és még kevésbé az anyagi haszon. A jognak szolgálni és a jogtalanság uralmának ellenállni, ez volt és ez marad a politikus alapvető feladata. Abban a történelmi órában, amikor az embernek soha eddig el nem képzelt hatalom esett az ölébe, ez a feladat különösen sürgetővé válik. XVI. Benedek pápa ezeket mondta a régóta várt és sokat vitatott beszédében a német parlament előtt.

Természetes, hogy egy politikus törekszik a sikerre, hiszen ez teszi egyáltalán lehetővé politikai pályafutását, de a sikert alá kell rendelni az igazságosság mércéjének, a jog iránti akaratnak és a jog megértésének. A siker kísértéssé is válhat, és ezáltal feltárhatja az utat a jog meghamisítására, az igazságosság rombolására. „Vegyétek el a jogot – mi más lesz akkor az állam, mint egy nagy rablóbanda”, idézte XVI: Benedek pápa Szent Ágostont.

„A jogilag szabályozandó anyag nagy részében a többség véleménye elegendő kritérium lehet”, mondta a pápa. „De, hogy a jog alapkérdéseiben, melyekben az ember és az emberiség méltóságáról van szó, a többségi elv nem elégséges, ez nyilvánvaló. Minden felelősnek kötelessége a jogalkotásnál saját orientációjának a kritériumait keresni.”

„Hogyan ismerjük fel, hogy mi a helyes? A történelemben a jogrendszereket csaknem mindig vallási alapon állították fel. Az istenségre tekintettel döntötték el, hogy az emberek között mi a jogszerű. Ellentétben a nagy vallásokkal a kereszténység az államnak és a társadalomnak soha nem írta elő a kinyilatkozatás-jogot, vagyis a Kinyilatkoztatásból levezetett jogrendszert. Ehelyett, mint a jog igazi forrásaira, a természetre és az értelemre utalt – az objektív és szubjektív értelem összhangjára, mely természetesen mindkét szférának az Isten alkotó értelmében való megalkotását előfeltételezi.”

„A keresztény teológusok ezzel azon filozófiai és jogi mozgalomhoz csatlakoztak, mely a Krisztus előtti 2. században alakult ki. Ekkor találkozott a sztoikus filozófusok által kifejlesztett természetjog a római jog felelős tanítóival. E találkozásból születetett az európai jogkultúra, mely az emberiség jogkultúrájára döntő jelentőséggel bírt és bír.”

„A természetről és értelemről alkotott pozitivista koncepció, a pozitivista világnézet, mint egész, nagyszerű része az emberi felismerésnek és emberi tudásnak, melyről semmiképpen nem szabad lemondani. De mint egész nem megfelelő és elegendő kultúra az egész nagyformátumú emberlétnek. Ahol a pozitivista értelem magát az egyedül elégséges kultúrának tekinti, és minden más kulturális realitást a szubkultúrák státuszába utasít, ott az embert kicsinyíti, igen, ott az emberiességet fenyegeti.
     Ezt éppen Európára vonatkoztatva mondom, ahol széles körben azon igyekeznek, hogy csak a pozitivizmust ismerjék el, mint közös kultúrát, és mint a jogalkotás közös alapját, miközben kultúránk minden más véleményét és értékét egy szubkultúra státuszára helyezik, és ezzel Európát a világ többi kultúrájával szemben a kultúra-nélküliség státuszába döntik, és egyúttal szélsőséges és radikális mozgalmakat provokálnak ki ellene.

„A magát kizárólagosnak beállító pozitivista értelem, mely a működésen kívül semmit nem képes felfogni, hasonló egy ablaknélküli betonépítményhez, melyben mi magunk adjunk magunknak a klímát és a fényt, mert mindkettőt már nem Isten széles világából akarjuk beszerezni. És ugyanakkor még sem tudjuk magunk elől elrejteni, hogy ebben a magunk csinálta világban titokban mégis mindent Isten készletéből merítünk, amiket aztán saját termékeinkké alakítunk át. Az ablakokat újra fel kell tépni, újra látnunk kell a tágas világot, az eget és a földet, és meg kell tanulnunk ezeket helyesen használni.”

„Az ember nem csak magát megteremtő szabadság. Az ember nem csinálja saját magát. Az ember szellem és akarat, de természet is, és akarata akkor helyes, ha a természetre hallgat, azt tiszteli, és magát olyannak fogadja el, ami, és aki nem magát alkotta. Éppen így és csak így jön létre az igazi emberi szabadság.”


Ahogy előbb a mise-prédikációban tettem, most is leközlöm a kath.net beszámolója után a Magyar Kurírét is. Itt is világosan felismerhető a tendencia: A kath.net – összefoglalójában, mert ő az egész szöveget is leközli eredetiben – azokat a részeket ragadja ki, melyekben a pápa arra mutat rá, hogy természetjog nélkül, az Isten által megszabott rend nélkül nincs jog, nincs lehetőség az életre. Elhagyja a közbeeső kitérőket, melyek úgyis csak arra jók, hogy a lényegről elvonják a figyelmet. A Magyar Kurír összefoglalója többet markol az eredeti beszédből, így nála is csaknem elveszik a lényeg. Ezt megtetézi azzal a hatalmas hibával, mely az egész beszédet megfosztja értelmétól, nevezetesen, hogy az ember „önmaga teremtése”.


XVI. Benedek az alkalomnak megfelelően főként politikai és jogi szempontokra világított rá, utalással a pozitivista és a keresztény világnézetre. Túlmutatva Németország határain, elemezte az egész Európát jellemző aktuális helyzetet. Ratzinger pápa hangsúlyozta: a politikának az igazságosságra kell elköteleződnie, ezáltal teremtve meg a béke alapvető feltételeit. A politikusoknak alá kell rendelniük maguk személyes sikerét az igazságosság szempontjának, a jog érvényesítésére kell törekedniük. A siker lehet egyfajta kísértés is, amely a jog meghamisításához, az igazságosság felszámolásához is vezethet. Ebben a történelmi pillanatban, amikor az ember elképzelhetetlenül nagy hatalomra tett szert, az igazságosság megvalósítása különösen sürgető feladattá vált. Az embernek ugyanis hatalmában áll a világ elpusztítása – emelte ki a Szentatya.

Hogyan tehetünk különbséget a jó és a rossz, a valódi és a látszólagos jog között? – vetette fel a kérdést XVI. Benedek. Számtalan esetben elegendő kritérium lehet a többség véleménye. A jog alapvető kérdéseiben, amelyekben szerepet játszik az ember és az emberiség méltósága, nem elegendő a többség elve. Az ellenállók, akik a náci hatalom és más totalitárius rezsimek ellen harcoltak, a jogot és az egész emberiséget szolgálták. Azonban az, hogy mi a helyes és milyen jog léphet életbe az alapvető antropológiai kérdéseket illetően, ma egyáltalán nem önmagától értődő. Ez a kérdés mára még bonyolultabbá vált.

A történelem során a kereszténység soha nem kényszerített az államra és a társadalomra egy olyan jogrendszert, amely a kinyilatkoztatásból származik. Ehelyett a természetre és az értelemre, mint a jog valódi forrásaira, hivatkozott. Felhívta a figyelmet az objektív és szubjektív értelem közötti összhangra, amely azonban feltételezi, hogy mindkettő a teremtő Isten értelmén alapul. Ebben az összefüggésben született meg a nyugati világ jogi kultúrája, amely mind a mai napig az emberiség jogkultúrájának döntő fontosságú részét alkotja – emelte ki a pápa. A jog és a filozófia kereszténység előtti kapcsolatából indul ki az az út, amely a keresztény középkoron át elvezet a jog fejlődéséhez a felvilágosodás korában, egészen az Emberi Jogok Nyilatkozatáig és a német alaptörvényig. Ezzel a német nép 1949-ben elismerte, hogy minden emberi közösség, a béke és a világban megvalósuló igazságosság alapja az emberi jogok sérthetetlensége és elidegeníthetetlensége.

Az utóbbi fél évszázadban a helyzet drámai módon megváltozott. A természetjogot olyan sajátos katolikus tanításnak tekintik, amelyről nem érdemes katolikus körökön kívül beszélni, már szinte szégyellik megemlíteni magát a kifejezést is – mutatott rá XVI. Benedek. A ma uralkodó pozitivista felfogás a természetet pusztán funkcionális szempontból tekinti, amely nem épít hidat az ethosz és a jog felé. A pozitivisták szerint az értelem jelentheti az egyedüli tudományos világnézet alapját. Mindaz, ami nem verifikálható, nem igazolható, nem tartozik szorosan véve az értelem körébe. Ma legtöbb esetben ez jellemzi a köztudatot. E drámai helyzet mindenkit érint, ezért nyilvános vitát kell tartani a kérdésről. Ennek a beszédnek is alapvető célkitűzése, hogy erre a közéleti vitára serkentsen.

A pozitivista világnézet a maga egészében az emberi ismeret nagyszerű része, amelyről nem mondhatunk le. Azonban nem jelent olyan kultúrát, amely kielégítő választ ad az emberiség nagy kérdéseire, sőt inkább korlátozza az ember nagyságát, fenyegeti humanizmusát. Európában számos területen csak a pozitivizmust ismerik el mint kultúrát és mint a jogalkotás alapját. Az egyéb nézeteket szubkultúrának tekintik. Ezáltal Európa a világ többi kultúrájával szemben hiányos kultúraként jelenik meg. Ugyanakkor szélsőséges és radikális irányzatok tűnnek fel. A pozitivista gondolkodás, amely kizárólagosnak tartja magát, nem képes arra, hogy megsejtsen valami funkcionálison túlit. Olyan vasbeton épülethez hasonlítható, amelynek nincsenek ablakai – állapította meg XVI. Benedek pápa a Bundestagban mondott beszédében.

Kiemelte: szélesre kell tárnunk az ablakokat, hogy felfedezzük a világ hatalmas kiterjedését, az eget és a földet, és megtanuljunk helyesen gazdálkodni a teremtett világgal. Az anyag, a matéria magában hordozza méltóságát, és követnünk kell útmutatásait. A környezetvédelem ma már vitán felüli kérdés. Azonban létezik egy emberi ökológia is. Az ember lélek és akarat, de egyben természet is. Akarata akkor helyes, ha hallgat természetére, tiszteletben tartja azt, és elfogadja önmagát, vagyis azt, hogy önmaga teremtése [valójában pont ennek a fordítottját mondta a pápa, hogy nem magát teremtette, hanem teremtmény. A német eredeti szó szerint: Der Mensch ist nicht nur sich selbst machende Freiheit. Der Mensch macht sich nicht selbst. Er ist Geist und Wille, aber er ist auch Natur, und sein Wille ist dann recht, wenn er auf die Natur hört, sie achtet und sich annimmt als der, der er ist und der sich nicht selbst gemacht hat.]. Csak így lehet megvalósítani a valódi emberi szabadságot.

Európa kulturális öröksége azt mutatja, hogy az emberi jogok, a törvény előtti egyenlőség, a minden egyes ember sérthetetlen méltósága olyan elvek, amelyek a teremtő Isten létezését hirdető meggyőződés alapján fejlődtek ki. Az európai kultúra Jeruzsálem, Athén és Róma találkozásából született meg. Találkozott egymással az Izrael Istenébe vetett hit, a görög filozófia és a római jog. E hármas találkozás alakította ki Európa önazonosságát. E találkozás fektette le a jog alapjait, amelyek védelme nagy feladatunk e történelmi pillanatban – hangsúlyozta a német szövetségi parlamentben mondott beszédében XVI. Benedek pápa.


2011. szeptember 24.


vissza

a HABEMUS PAPAM oldalra                              a KEZDŐLAPRA