Egyes reformerek nem fogják fel, mi az Egyház lényege
(forrás: www.kath.net és www.magyarkurir.hu – 2011. szeptember 22.)

A pápa most először szólt hozzá nyilvánosan a Németországban zajló egyházi reform-vitához.
     Egyes reformerek csak az Egyház külső alakját látják, és az Egyházat csak „a demokratikus társadalmon belüli számos szervezet egyikének” tekintik, nem fogják fel „tényleges küldetését”, mondta a pápa csütörtök esti prédikációjában a berlini olimpiastadionban.

XVI. Benedek hangsúlyozta, hogy az Egyház földi létének célja, hogy a bűnösöknek a megtérés, a szentté-válás és az élet útját megnyissa. Ennek nem-ismerete és az Egyházzal kapcsolatban szerzett negatív tapasztalat miatt néhány embernél „elégedetlenség és bosszúság lép fel, ha saját felületes és hibás elképzeléseit az ’egyházról’ és a saját ’egyházi álmairól’ nem látja megvalósulni”.

Anélkül, hogy konkrét példákat említett volna, a pápa kijelentette, hogy az Egyházban „jó és rossz halak, búza és gyom” is van. És ha „a tekintet a negatívumon rögzül, akkor nem tárul fel az Egyház nagy és mély misztériuma”.

Nyomatékosan emlékeztetett a pápa arra, hogy Krisztus az Egyház középpontja és tartóoszlopa. Krisztus Egyházában él tovább a világon. Mindenkinek döntenie kell, hogy Jézusért vagy Jézus ellen van-e, életének ez a döntése egzisztenciális jelentőségű. „Jézusnál maradni egyet jelent az Egyháznál maradni”, hangsúlyozta XVI. Benedek pápa. „Nem egyedül hiszünk, hanem az egész Egyházzal együtt hiszünk”, mondta.


A kath.net beszámolója után érdekességképpen leközlöm a Magyar Kurír cikkét is. Alig hasonlít a kettő egymáshoz. A német viszonyokat ismerő és valamelyest a tradícióval szimpatizáló kath.net számára egyrészt felismerte a pápa beszédében a németországi vitákról alkotott véleményt, másfelől azokat a mondatokat emelte ki a prédikációból, melyek a ma felmerülő problémák közül a legfontosabbak, nevezetesen, hogy az embereknek fogalmuk sincs, hogy mi is az Egyház, és hogy mindenkinek, nemcsak a katolikusoknak, életük egyetlen fontos kérdése így hangzik: Jézussal vagy Jézus nélkül.

Ezzel szemben a Magyar Kurír egy sima, szokásos katolikus vasárnapi prédikációt közölt.

A két beszámoló olyan, mintha nem is ugyanarról a beszédről szólnának. Az eredeti szöveg ismeretében el lehet dönteni, melyik az autentikusabb. Az viszont mindenképpen sokat elárul a honlapok álláspontjáról, hogy egy pápai beszédben mit tartanak fontosnak, kiemelendőnek.


Homíliájában a Szentatya az egyház közösségéről beszélt. Kiemelte: a János evangéliumában szereplő szőlőtő az egyházat szimbolizálja. Tagjai szétválaszthatatlanul összekapcsolódnak egymással és Jézus Krisztussal. Példabeszédében Jézus nem azt mondja, hogy ti vagytok a szőlőtő, hanem: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők.” Ez azt jelenti: ahogyan a szőlővesszők a szőlőtőhöz kapcsolódnak, úgy tartozunk össze Krisztussal mindnyájan. S ahogyan hozzá tartozunk, úgy tartozunk egymáshoz is. Ez az egymáshoz és Hozzá tartozás nem idealizált, kitalált, jelképes kapcsolat, hanem egy szinte biológia, életreszóló összetartozás Jézus Krisztussal. Ez az egyház: életközösség Vele, egymásért, mely a keresztséggel vette kezdetét és az Oltáriszentségben jelenlévő Krisztussal való találkozásban újra és újra elmélyül és megelevenedik – emelte ki XVI. Benedek.

Tanításában a pápa utalt az egyház közösségét érintő, ma észlelhető problémákra és kritikákra. Ezzel kapcsoltban elmondta: az egyházat szemlélve sokan leragadnak annak külső formájánál, látható testénél. E szemszögből nézve az egyház pusztán egy a demokratikus társadalom sok intézménye, szervezete között. S ha ehhez még hozzájárul a szenvedéssel teli tapasztalat, hogy az egyházban is van jó és rossz hal, búza és gyom, s csak a negatívra figyelünk, akkor nem tárul fel az egyház igazi, mély misztériuma; s eltűnik a szőlőtőhöz, vagyis az egyházhoz tartozás öröme, elnémul a hála, melyet a katolikusok nemzedékről nemzedékre boldogan énekeltek Istennek; s csak az elégedetlenség és rossz érzés marad.

A Szentatya az evangélium szőlőtő-hasonlatára visszatérve kiemelte: a szőlőtő maga Jézus Krisztus, aki emberré lett, erre a világra jött, hogy biztos alapot nyújtson számunkra. Szenvedéseinkben Ő az éltető forrás, az élet vizét ajándékozza nekünk, mely táplál és megerősít bennünket. Magára vesz minden bűnt, félelmet és szenvedést, megtisztít, átalakít.

Sokszor érezzük úgy, hogy a mindennapok teljesen kiüresítenek bennünket – a szőlő hasonlattal élve olyanok vagyunk, mint a teljesen kipréselt szőlőszem. Ha azonban Jézus Krisztushoz kötöttük életünket, akkor tudjuk azt is, hogy minden javunkra válik – miként a kipréselt szőlőszem is borrá válik. Ezért nagyon fontos, hogy döntéseinkben Krisztust válasszuk. Korunkra a tanácstalanság, az értékvesztés jellemző. Törékennyé váltak olyan fontos értékek, mint például a hűség. Hűség a házasságban, hűség a barátságban. Az emmauszi tanítványokról szóló evangéliumi szakasz – „Maradj velünk Uram. mert esteledik és lemenőben már a nap” – e bizonytalanságot és félelmet fejezi ki, továbbá azt, hogy Krisztus állandóságot, fényt, reményt, bizalmat és nyugalmat ad nekünk.

Jézus Krisztus mellett dönteni – egyúttal azt is jelenti, hogy az egyház mellett, az egyházzal való közösség mellett döntünk – hangsúlyozta a pápa. Kívánom, hogy mind mélyebben fedezzétek fel, milyen öröm Jézus Krisztussal együtt lenni az egyházban – fogalmazott a berlini olimpiai stadionban mondott homíliájában XVI. Benedek.


2011. szeptember 24.


vissza

a HABEMUS PAPAM oldalra                              a KEZDŐLAPRA