Legyetek éberek!
(forrás: www.kath.net – 2011. november 27.)

Advent első vasárnapjával az Egyház új egyházi évbe lép, mely Jézus figyelmeztetésével veszi kezdetét: „Legyetek éberek!” (Mk 13,33/35/37) Ezt a figyelmeztetést Jézus ugyan a tanítványaihoz intézte, de mindannyiunknak szól. E szavakkal fordult XVI. Benedek pápa a Szent Péter téren összesereglett zarándokokhoz és látogatókhoz az Úrangyala hagyományos imádkozásakor tartott beszédében Advent első vasárnapján délben.

Az egyházi év kezdete a hit új útját jelenti, melyet az egyházi közösségekben kell élni, és amelyet a világ folyásában meg kell vallani, hogy a világ Isten titka és az Ő szeretetéből fakadó üdv számára megnyíljon. Krisztusnak éberségre felszólító szavai arra emlékeztetnek, hogy az életnek nem csak földi dimenziója van, hanem ezen túl mutat, „mint egy kis növény, mely a földből csírázik és az ég számára nyílik”.

Az ember szabad és felelős önmagáért. Így lesz mindenki egyenként felszólítva, hogy számot adjon arról, hogyan élt és képességeit hogyan használta.

Izajás próféta könyvéből vett első leckére utalva XVI. Benedek pápa hangsúlyozta, hogy a próféta felismerte népe hibáit és ezt mondta: „Nincs senki, aki segítségül hívná nevedet, aki fölkelne és beléd kapaszkodna. Mert elrejtetted előlünk arcodat, és kiszolgáltattál minket bűneink hatalmának.” (Iz 64,6)
     Ezek a hatásos szavak „a posztmodern világ bizonyos panorámáit tükrözik vissza: a várost, melyben az élet anonimmá és horizontálissá vált, ahol úgy tűnik, hogy Isten nincs jelen és az ember az egyetlen úr, mint mindennek az eredete és rendezője. Az építkezések, a munka, a gazdaság, a szállítás, a tudományok, a technika: úgy tűnik, hogy mind ezek egyedül az embertől függnek”.
     És amikor ebben a világban, mely csaknem tökéletesnek látszik, a természetben vagy a társdalomban megrázó dolgok történnek, az ember azt gondolja: Isten visszavonult és magára hagyta őt.

A világ igazi ura azonban nem az ember, hanem Isten. Advent minden évben arra emlékeztet, hogy az ember élete találja meg újra igazi irányultságát, forduljon egyenesen „Isten arcához”, „nem egy úr, hanem egy atya és barát arcához”.


szerk. megj.:
Konrad Lorenz Nobel-díjas tudós (aki talán még keresztény sem volt, de nem vesztette el teljesen az eszét) írta: „A rangsor szerinti fölény elfogadása nem akadálya a szeretetnek. Az emberek általában úgy emlékeznek, hogy akikre gyermekkorukban felnéztek, akiknek egyértelműen alávetették magukat, azokat nem kevésbé, hanem jobban szerették, mint a velük egyenrangúakat, vagy a nekik alárendelteket. Az áldemokratikus dogma egyik legnagyobb hibája, hogy a két ember közötti természetes rangkülönbséget a mélyebb érzelmeket megakadályozó frusztrációnak tekinti, pedig enélkül az emberi szeretetnek még az a legtermészetesebb formája sem létezik, amely normális körülmények között egy család tagjait összeköti. Sok ezer gyermek vált szerencsétlen neurotikussá az ismert „non-frustration” nevelési elv következtében. Egy szolgaian gyáva emberrel senki sem hajlandó azonosulni, sem viselkedési formáit, még kevésbé az általa tiszteletben tartott kulturális értékeket magáévá tenni. Csak akkor vagyunk képesek valakinek a kulturális tradícióit magunkévá tenni, ha az illetőt lelkünk mélyéből szeretjük és fel is nézünk rá.”

Magam hallottam, amikor egy politikusokat védő különleges osztag vezetőjét megkérdezte a riporter, hogy védett-e valaha olyan állam- vagy kormányfőt, akiért odaadta volna az életét. A válasz így hangzott: „Egyetlen ilyen politikust ismertem. Annyira tiszteltem, olyan nagyon felnéztem rá, hogy gondolkodás nélkül testemmel védtem volna az életét, ha megtámadják”.

Miért van az, hogy ezek a nem egyházi, nagy valószínűséggel nem katolikus, még csak nem is keresztény emberek tudják azt, amit a katolikus Egyház mai főpásztora nem tud? Azt, hogy tiszteletet nélkül a szeretet a csapongó érzelem, az állhatatlan szív dolga csupán. Hogy a mindenki által megvetett, kigúnyolt Jézust csak akkor lehet szeretni, követni, ha tudjuk, hogy Ő a Király, aki a legmagasabb tiszteletre méltó számunkra!
     Az már csak ráadás és egyáltalán nem elengedhetetlen követelmény, hogy királyként barátkozni is hajlandó velünk. De úgy, hogy mindig megtartja királyi méltóságát, soha nem alacsonyul le az emberek között az emberek szintjére, vagyis soha nem nevezhető „barátnak”, legfeljebb barátként viselkedő uralkodónak. (Gondoljuk csak meg, a Mátyás királyról szóló regékben hogyan beszélnek az igazságos királyról, akkor is, ha álruhában a nép közé vegyült?)

Ahogy G. atya mondta, és a „Benedek pápa a pogányok előcsarnokában és Krisztus királysága” nevű cikkben áll: „Jézus egyáltalán nem a szegények és szelídek királya, Jézus nem az emberek miatt üresítette ki magát, azaz lett szegénnyé, hanem egyes egyedül Isteni Atyjának a megdicsőítésére! Ő Isten előtt szegény és szelíd, nem az emberek előtt! Ő ragyogó pompában uralkodó király, a dicsőség birtokosa itt a földön, aki harcában, az Istennek adott elégtételben időszakosan levetette királyi jelvényeit, de nem azért, hogy előttünk, emberek előtt szegény legyen, hanem, hogy Istent megdicsőítse önmaga teljes kiüresítésével.
     Azt tette, amit egy földi király tesz, amikor harcba vonul ellenségei ellen. Leveszi koronáját és díszes köpenyét, és felcsatolja páncélját. Ezt azonban azonnal újra a díszes köpenyre cseréli fel, ahogy a harcból győzelmesen visszatér, és ebben várja hívei feltétlen hódolatát.
     Az a tény, hogy Krisztus itt a földön támadt fel, hogy emberként jelent meg a tanítványok előtt, hogy emberként ment fel a mennybe, tehát, hogy nem a mennyben támadt csak fel, azt mutatja a napnál világosabban, hogy a megfeszített Jézus itt a földön lett diadalmas, itt mutatkozott meg győztes királyként!”

XVI. Benedek pápa megfogalmazása Istenről: „nem úr, hanem atya és barát”, vagy azt mutatja, hogy ő nem hisz Krisztus királyságában, illetve, hogy nem a katolikus, hanem az új szeretet-vallást hiszi és terjeszti, vagy azt, hogy semmit nem ért az emberi természethez, az apostolkodáshoz, vagy mindkettőt.


2011. november 29.


vissza

a HABEMUS PAPAM oldalra                              a KEZDŐLAPRA