Ökumenizmus töredelmes szívvel

- Az Egyház már nem igyekszik az embereket megtéríteni -

- Az univerzális megváltás -

- Az eddigi Egyház ad acta helyezése -

írta: Michéle Reboul

II. János Pál szerint az ökumenizmus – mely a 2000. év nagy jubileumával tetőpontjára ér – erősödésének előfeltétele az Egyház nyilvános bűnbánata. A jubileumi év 1999. december 24-én a Szentévi Kapu megnyitásával – mely Krisztus megtestesülésének 2000 éves évfordulójának megemlékezési ünnepségeit indítja el – kezdődik. Ezt az pillanatot két jelentős ökumenista esemény készíti elő: 15 ország és 20 vallás több, mint 200 résztvevőjének összejövetele a Vatikánban október 23-tól 28-ig (egy október 27-én Assisiben tartandó közös imádsággal), és a katolikus Egyház és a lutheránus világszövetség megigazulásról szóló közös nyilatkozatának aláírása október 31-én, a „reformáció” ünnepén Augsburgban (Németország).

A jövőben a katolikusok a lutheránusokkal együtt hihetnek abban, hogy mi egyedül a Szentháromságba vetett hit által üdvözülünk és nem a Trienti Zsinat (1545–1563) dekrétuma szerint a hit és a jócselekedetek együttese, azaz az ember közreműködése által, aki szabad elhatározásból az isteni kegyelemhez hozzájárul, vagyis Isten akaratát teszi. Hiszen, miként ezt Szent Ágoston megjegyezte: „Az, aki téged beleegyezésed nélkül teremtett, nem fog téged beleegyezésed nélkül megmenteni.” Most pedig a katolikusoktól elfogadják azt a véleményt, melyet a Trienti Zsinat elítélt. Ezzel az 1521. január 3-án Luther ellen kimondott kiközösítés feloldása tapintható közelségbe jutott. Ezt a katolikusok és lutheránusok között létrejött megállapodást, mely az Egyházban levő auktoritásról a katolikusok és az anglikánok között létrejött megegyezés május 13-án a Westminsterben történő aláírását előzte meg, Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa és II. János Pál approbálta.

 

Vallási világpolgárság

Ez nem meglepő, hiszen a II. Vatikánum óta az Egyház már nem törekszik arra, hogy az embereket megtérítse, és ezzel magához hívja vagy visszavezesse őket. Már nem tekinti magát az üdvösség egyetlen kapujának, a kinyilatkoztatott igazság egyetlen őrzőjének, a szentmise és a szentségek általi isteni élet egész teljessége egyetlen közvetítőjének. A térítés helyére párbeszéd lépett, mert II. János Pál szerint, miként ezt minden enciklikájában és az 1976-ban VI. Pál előtt tartott böjti prédikációjában kifejtette: „Minden ember a világ kezdetétől a világ végéig, megigazult és meg van váltva.” Az emberek – bármely vallás tagjai is és bárhogy viszonyulnak is a hithez – univerzális megváltásában való hit megengedi az Egyháznak, hogy ne legyen többé katolikus, hanem ökumenikus, s így az egész emberiséget átkarolja vallási hovatartozástól függetlenül. Ugyanakkor a vallásokat, mivel különbözőek, ezentúl „diszkriminálónak” kell bélyegezni. Ahogy a nemzeteknek el kell tűnniük, hogy a világkormány megalakulhasson, úgy kell a különböző vallásokat egyesíteni, hogy a vallási világpolgárságban a vallások pseudo-egysége is létrejöhessen.

 

„Bocsássák meg a hibáinkat!”

A bocsánatkérés, melyet II. János Pál a nagy jubileum előkészítéséhez megkíván, s mely 2000. március 8-án a hamvazószerdai nagy engesztelő körmenetben konkretizálódik, nem az egyes ember bűnbánata saját személyes bűnei miatt, hanem, miként ezt a pápa szeptember l-én precízen kifejtette, „gyermekei történelmi hibáiért való bocsánatkérés”. Eltekintve attól, hogy ezek az állítólagos hibák (Galilei affér, inkvizíció) csak mítoszok, e mögött az engesztelő szándék mögött nemde a korábbi Egyház visszautasítása rejlik, melyet most bűnbaknak állítanak be? Hogyan lenne képes ez az önmaga felszámolását végző Egyház – mely olyan hibákért ostorozza magát, melyeket többnyire csak beképzel, de minden esetben eltúloz – az embereket Krisztushoz vezetni és az emberekben tiszteletet ébreszteni, mikor hitében és történelmében saját magát is megveti?

Hogy a megtestesült Ige által történt saját megalapítását megünnepelje, az Egyháznak nem jutott jobb dolog eszébe, minthogy „mea culpát” mondjon, pedig ő lényében szent: benne lesznek gyermekei megtisztulva, általa lesznek gyermekei megmentve, mivel ő az Istenben való és az Istentől származó élet.

²²²

vissza

a TARTALOMHOZ (46)                                                                              a HÍREK oldalra