„Isten nem egy kérlelhetetlen szuverén, aki a bűnösöket elítéli, hanem szerető atya, akit nem a büntetéstől való félelemből, hanem a bocsánatra kész jósága miatt kell szeretnünk.” Ezt mondta XVI. Benedek pápa a 130. zsoltárról tartott katekizmusában szerdán délelőtt a Szent Péter téren.

„A mélységekből kiáltok, Uram, hozzád.” E szavakkal kezdődik a 130. zsoltár, amelyről mai katekizmusunk szól. A bűn az ember életének igazi mélypontja, ez alacsonyítja le és távolítja el őt Istentől. A bűnös ebben a helyzetben kiált Istenhez irgalomért a zsoltárban.

Az erkölcsi tévedés pusztán felületes szemlélése juttathat csak oda, hogy úgy éljünk, mintha cselekedeteinkről nem kellene számot adjunk. Holott egyetlen ember sem menekülhet meg Isten ítélkezésétől. Megbocsátásért könyörögni annyit jelent, hogy Isten előtt elismerjük kicsinységünket. Másfelől a súlyos bűn oda is vezethet, hogy a bűnös kételkedni kezd Isten jóságában és irgalmasságában. A zsoltár ebben a kérdésben is új bizalmat önt belénk: „Az Úrnál az irgalom.” Végtelen azon emberek iránti irgalma, akik megbánják bűneiket.

„Bűneink alázatos beismerése és Isten bocsánata megújítja életünket”, mondta a pápa a német zarándokoknak. Mindannyiotoknak a mi Urunk Jézus Krisztus jóságának és szeretetének megtapasztalását kívánom. irányítsátok egészen Istenre! Az Úr Lelke erősítsen és vezessen benneteket!”