XVI. Benedek pápa azt kívánja, hogy az újraházasodott elváltak helyzetét a katolikus Egyházban „intenzívebben tanulmányozzák”. Az Aosta-völgyben töltött pihenésekor előadást tartott papok és diakónusok előtt, akik ezt követően több témában kérdéseket tettek fel neki.

Az újraházasodott elváltak helyzetéről XVI. Benedek a következőket jelentette ki: „Mindannyian tudjuk, hogy ez különlegesen fájdalmas problémája azoknak, akik helyzetüknél fogva ki vannak zárva az eucharisztia fogadásából, és természetesen azoknak a papoknak is, akik ezeknek az embereknek segíteni szeretnének, hogy az Egyházat és Krisztust szeressék.”
Közülünk senkinek sincs kész receptje arra, részben azért is, mert az adott szituáció minden helyzetben más és más. Mégis azt mondhatom, hogy a legrosszabb helyzetben azok vannak, akik csak hagyományból tartottak templomi esküvőt, holott valójában nem voltak igazán hívők, és akik később, válás után egy újabb egyházilag érvénytelen házasságban mégis megtérnek, hívők lesznek, és a szentségektől elszakítva érzik magukat.”
„Ez valóban nagy fájdalom. Amikor a hittani kongregáció prefektusa voltam, több püspöki konferenciát és szakembert meghívtam, hogy ezt a problémát megtárgyaljuk: azaz mit jelent egy olyan szentség, amelyet hit nélkül ünnepelnek. Nem merem azt állítani, hogy valóban lehetséges-e itt az érvénytelenségre példát találni, ha a szentségben egy alapvető dimenzió hiányzik. Én így gondoltam, de a beszélgetésekből megértettem, hogy a probléma nagyon súlyos, és ezért további meggondolásokat igényel, ezeknek az embereknek a szenvedése miatt még intenzívebb tanulmányozást követel.”

XVI. Benedek pápa úgy vélte, hogy most sem akarja megválaszolni ezt a problémát, hanem csak két fontos aspektusra akarja felhívni a figyelmet, nevezetesen: „Ha ezek az emberek nem is járulhatnak a szentáldozáshoz, az Egyház és Krisztus szeretetéből nincsenek kizárva. Az eucharisztia áldozás nélkül valóban nem teljes, hiszen valami lényeges hiányzik belőle. De az is igaz, hogy az áldozás nélküli részvétel sem semmi: hiszen a kereszt és Krisztus feltámadásának titkába így is be vannak vonva.”
A szenvedő Krisztus „különleges módon karolja át ezeket az embereket, és más módon áldozik velük. Ezért ők is átölelve érezhetik magukat a megfeszített Úrtól, aki a földre zuhan, meghal, és értük és velük szenved.” Azt is meg kell érteni, hogy ezek a személyek „nincsenek az eucharisztia nagy titkából, Krisztus szeretetéből, ami itt jelen van, kizárva”.

„Fontos, hogy a plébános és az egyházközség éreztesse ezekkel az emberekkel, hogy egyrészt respektálnunk kell a szentség felbonthatatlanságát, másrészt, hogy mi szeretjük őket, akik értünk is szenvednek. És nekünk is velük kell szenvedni, hiszen ők fontos tanúbizonyságot tesznek, mert tudjuk, hogy abban a pillanatban, amikor szeretetből engedünk, a szentséggel magával követünk el igazságtalanságot, aminek következtében a felbonthatatlanság egyre kevésbé tűnne igaznak.”
„Az egyik oldalon tehát ott van a közösség java és a szentség java, amelyet tisztelnünk kell, a másik oldalon az emberek szenvedése, akiknek segítenünk kell. A másik pont azonban, amit tanítunk, és amit saját életünkkel hitelesítenünk kell, az, hogy a szenvedés különböző formáiban eltörölhetetlenül az életünkhöz tartozik. És ez egy nemes szenvedés, mondanám. Újfent érthetővé akarom tenni, hogy a kényelem nem jelent mindent. Hogy a kereszténység úgy ad nekünk örömöt, ahogy a szeretet. De a szeretet mindig az önmagunkról való lemondást is jelenti.”

Az ortodox egyházban lehetséges újraházasodás kérdésére XVI. Benedek kijelentette, hogy tisztában van vele, hogy az ortodox egyházakat olyan „modellként mutatják be, ahol az újraházasodás megengedett”. „De csak az első házasságkötésnek van szentségi karaktere”, helyesbített. „Azt is elismerik, hogy a többiek nem szentségiek, hanem a házasságnak csak redukált, alacsonyabb formái, és hogy ezek valamiképp vezekléssel kapcsolatosan jönnek létre. Bizonyos értelemben tehát áldozáshoz járulhatnak, de tudatában kell lenniük, hogy ez nekik ökonómiában – ahogy ők mondják –, az irgalmasság egy aktusában lesz odaajándékozva, ami ettől függetlenül nem törli el azt a tényt, hogy a házasságuk nem szentség. Egy másik pont, hogy a keleti egyházakban e házasságokat nagyon könnyen fel lehet bontani. Ezért a házasság felbonthatatlanságának és valódi szentségi karakterének elve igen súlyosan sérül.”

²²²²²